Leírás
Ubertino da Carrara különös gondot fordított a gyapjúipar fellendítésére. Adó- és vámmentességgel segítette a gyapjúszövetet előállító új műhelyek építését. 1342. április 25-én a Ponte delle Torricelli melletti malmok közelében fekvő földterület tulajdonjogát átengedte két firenzei embernek, Giacomo del fu Cacciának és Forca di Clariónak, azzal a feltétellel, hogy gualchierét, vagyis a gyapjúszövet „vastagítására” szolgáló kallózóműhelyeket építenek rajta. Miután a szövetet szappanos vízzel és nagy nedvszívó képességű kallóföldel kimosták, hogy eltávolítsák belőle az olajokat, és kifehérítsék a gyapjút, maga a kallómalom gondoskodott a nemezeléséről, hogy a kész termék vízhatlan legyen. A vízhajtású malmok fakalapácsokkal verték a szövetet a folyadékkal teli kádban, hogy a kelme sűrűbb és nemezesebb legyen. Ezután a szövetdarabokat „megnyírták”, vagyis a nemezszálakat egyenletes magasságúra vágták. Majd fényt kaptak a kikészítés során, és a „szögezőkhöz” kerültek, akik kifeszítették a szövetet, hogy kisimítsanak minden ráncot. Végül a szövetdarabokat negyedekbe hajtogatták és kisajtolták. Padovában más jelentős gualchiere is működött, köztük két, a 100-as évekből származó a Santa Maria in Vanzónál és a Santa Maria di Porciglia kolostorban, valamint egy másik, amelyet Ubertino alapított 1339-ben Portellónál. További kallóműhelyek álltak a Prato della Valle területén, amelyet I. Francesco idején fejlesztettek ki, valamint Pontecorvóban és Terranegrában.