Leírás
A Zabarella-palota egy középkori nemesi palota a Via Zabarella és a Via San Francesco sarkán, Padova központjában. Leginkább a Fondazione Bano nagy művészeti kiállításairól ismert, amelyek gyakran a tizenkilencedik és huszadik század olasz festőit mutatják be.
Kívülről a tizenkettedik-tizenharmadik századi négyzet alapú torony tűnik ki: az alsó részén hat sor nagy, újrahasznosított trachit- és mészkőblokk áll, fölötte pedig tégla látható. Belül megmaradtak néhány neoklasszikus díszítést, amelyeket részben Francesco Hayez festett 1818 és 1819 között.
A palota a Da Carrara család tulajdona volt, majd több mint négy évszázadon át a Zabarella családé. A falakban újrafelhasznált római téglák és kövek keverednek, talán azért is, hogy megmutassák a tulajdonosok gazdagságát.
Az utolsó Zabarella, Giacomo, 1846-ban gyermektelenül halt meg. 1920-tól a palotában egy bank, majd egy klub működött; közel tízévnyi restaurálás és régészeti feltárás után 1996-ban nyitották meg újra.
Kívülről a tizenkettedik-tizenharmadik századi négyzet alapú torony tűnik ki: az alsó részén hat sor nagy, újrahasznosított trachit- és mészkőblokk áll, fölötte pedig tégla látható. Belül megmaradtak néhány neoklasszikus díszítést, amelyeket részben Francesco Hayez festett 1818 és 1819 között.
A palota a Da Carrara család tulajdona volt, majd több mint négy évszázadon át a Zabarella családé. A falakban újrafelhasznált római téglák és kövek keverednek, talán azért is, hogy megmutassák a tulajdonosok gazdagságát.
Az utolsó Zabarella, Giacomo, 1846-ban gyermektelenül halt meg. 1920-tól a palotában egy bank, majd egy klub működött; közel tízévnyi restaurálás és régészeti feltárás után 1996-ban nyitották meg újra.