Leírás
A San Giorgio-oratórium egy kicsi téglakápolna Padovában, a Santo téren, a Szent Antal-bazilika mellett. Kívülről szerény; belül viszont minden falát Altichiero da Zevio freskói borítják, amelyek a padovai Trecento egyik legnagyobb ciklusát alkotják, és 2021 óta az UNESCO világörökség részei.
A nyeregtetős, látszó téglás homlokzaton rózsaablak látható, alatta egy lunettában pedig a sárkányt legyőző Szent György dombormű. Két oldalán a Lupi di Soragna család felágaskodó farkast ábrázoló címere áll; ők építtették a kápolnát.
Bent egyetlen, dongaboltozatos terem fogad, amely nagyon hasonlít a Scrovegni-kápolnához. A mennyezet csillagos ég, virágsávokkal átszelve. A bal oldali falon a Szent György-történetek futnak végig, a jobb oldalon Szent Katalin és Szent Lúcia élete.
Az oltárfalon egy hatalmas Keresztre feszítés uralja a teret, fölötte Mária megkoronázása látható angyalkarok között; a bejárati belső falon Krisztus gyermekkorának jelenetei. Balra fent Raimondino Lupi márki imádkozik a Madonna előtt, szüleivel, testvéreivel és unokaöccseivel együtt megfestve.
Altichiero értett ahhoz, hogyan vezesse a tekintetet. Abban a jelenetben, ahogy Szent Lúciát a bordélyházba vonszolják, a vonalak rögtön a szentre irányítják a szemet, pedig ő oldalt áll; aztán észreveszed az erőlködéstől megtörő ökröket és az őrök döbbenetét, akik nem tudják megmozdítani.
Szent Lúcia temetésén egy templom hajója nyílik meg mélyen a háttérben, tele pontosan elhelyezett emberekkel. Minden alaknak saját mozdulata vagy arckifejezése van: a realizmus és a perspektíva már a reneszánszra mutat előre.
Raimondino Lupi, Soragna márkija 1376-ban telepedett le Padovában, és családi sírhelynek szánta a kápolnát. 1379-ben halt meg, még a freskók előtt: unokaöccse, Bonifacio fejeztette be őket 1384-ben, aki Altichieróval már a bazilika Szent Jakab-kápolnáját is díszítette.
A terem közepén állt a márki márvány síremléke, amelyet két farkasos oszlopok tartottak, olyan magasan, hogy majdnem a mennyezetet érte. 1797-ben a franciák szétszedték: ma csak a szarkofág maradt meg a jobb oldali fal mentén. A 18. század végén az oratóriumot még börtönként is használták.
A nyeregtetős, látszó téglás homlokzaton rózsaablak látható, alatta egy lunettában pedig a sárkányt legyőző Szent György dombormű. Két oldalán a Lupi di Soragna család felágaskodó farkast ábrázoló címere áll; ők építtették a kápolnát.
Bent egyetlen, dongaboltozatos terem fogad, amely nagyon hasonlít a Scrovegni-kápolnához. A mennyezet csillagos ég, virágsávokkal átszelve. A bal oldali falon a Szent György-történetek futnak végig, a jobb oldalon Szent Katalin és Szent Lúcia élete.
Az oltárfalon egy hatalmas Keresztre feszítés uralja a teret, fölötte Mária megkoronázása látható angyalkarok között; a bejárati belső falon Krisztus gyermekkorának jelenetei. Balra fent Raimondino Lupi márki imádkozik a Madonna előtt, szüleivel, testvéreivel és unokaöccseivel együtt megfestve.
Altichiero értett ahhoz, hogyan vezesse a tekintetet. Abban a jelenetben, ahogy Szent Lúciát a bordélyházba vonszolják, a vonalak rögtön a szentre irányítják a szemet, pedig ő oldalt áll; aztán észreveszed az erőlködéstől megtörő ökröket és az őrök döbbenetét, akik nem tudják megmozdítani.
Szent Lúcia temetésén egy templom hajója nyílik meg mélyen a háttérben, tele pontosan elhelyezett emberekkel. Minden alaknak saját mozdulata vagy arckifejezése van: a realizmus és a perspektíva már a reneszánszra mutat előre.
Raimondino Lupi, Soragna márkija 1376-ban telepedett le Padovában, és családi sírhelynek szánta a kápolnát. 1379-ben halt meg, még a freskók előtt: unokaöccse, Bonifacio fejeztette be őket 1384-ben, aki Altichieróval már a bazilika Szent Jakab-kápolnáját is díszítette.
A terem közepén állt a márki márvány síremléke, amelyet két farkasos oszlopok tartottak, olyan magasan, hogy majdnem a mennyezetet érte. 1797-ben a franciák szétszedték: ma csak a szarkofág maradt meg a jobb oldali fal mentén. A 18. század végén az oratóriumot még börtönként is használták.