Leírás
Az oratóriumot először 1181-ben említik írásos források, maga az épület azonban ennél régebbi, amit egy római téglából épült falszakasz is bizonyít. Valószínűleg hospitiumként, vagyis zarándokok és más vendégek szálláshelyeként szolgált. A 14. században kibővítették és freskókkal díszítették: ezekből a díszítésekből csak a három Madonna-ábrázolás maradt fenn. A szentély nagy diadalívétől balra látható Szent Kristóf óriási lába ennek a szentnek a kultuszát igazolja, ami jól illik a mocsarakkal körülvett vidékhez, ahol nehéz volt az utazás. A 17. századi faoltár főképét Jacopo Palma il Giovane festette: a Szentháromságot, valamint Szent Józsefet, Szent Ferencet, Szent Luciát és Szent Margitot ábrázolja. Két oldalán két szobor áll: egy színezett kő Szent Kristóf és egy színezett fa Szent Lucia. A bal oldali falon egy 1760-ból származó vászonkép látható egy női alakkal, amely feltehetően Padova városának allegóriája. A homlokzat belső falán egy vászonkép látható, amelyen Antonio degli Oddi átadja a püspöki jelvényeket utódjának és unokatestvérének, Daniele degli Oddinak. A szentélyben a Da Ponte és a Conti család címerével díszített sírkövek találhatók, a hajóban pedig egy másik sírkő a Zabarella család címerét viseli. Egy római kori hamvasztási urna szolgál szenteltvíztartóként, további római kori töredékek pedig a falakat díszítik. A harangtorony a 12. századból származik; több átalakítás után 1928-ban állították vissza eredeti állapotába.