Leírás
A Gattamelata lovas szobor Donatello bronzszobra, amely a padovai Santo teret uralja, a Szent Antal-bazilika előtt. 1446 és 1453 között öntötték, és az ókor óta ez az első nagyméretű bronz lovasszobor: kiindulópontja a modern Nyugat összes lovas emlékművének.
A lovas Erasmo da Narni, ismertebb nevén Gattamelata, a Velencét szolgáló condottiere. A bronzcsoport körülbelül 3,4 méter magas, és egy magas, szarkofág alakú, trachitból készült talapzaton áll. A talapzat két oldalán faragott ajtó van, az egyik zárva, a másik résnyire nyitva.
A ló erőteljes harci ló, az arányai kissé nagyobbak lovasánál; lassan lép előre, orrát lefelé tartja, akárcsak a velencei Szent Márk-bazilika lovai. Egyik felemelt patája egy gömbön nyugszik, talán ágyúgolyón, amely egyensúlyban tartja a szobrot.
Gattamelata födetlen fővel lovagol, korabeli nyereggel és kengyellel, és ferdén tartja a vezéri pálcát. Arca egy idősödő férfié, szigorú és összpontosító. A páncélt Donatello az antik stílusban maga alkotta meg: a mellén Medúza-fej, az öv körül puttók láthatók.
A név egy kis rejtély. Egy életrajzíró szerint szelíd modorából és nagy ravaszságából ered, ami jól jött az ellenség lesből való megtámadásához; egyszerűbb magyarázat, hogy az anyja, Melania Gattelli családnevéből származhat.
A talapzat ajtajai ellenére az emlékmű nem sírhely: a condottiere a bazilikában nyugszik, abban a kápolnában, amelyet özvegye építtetett. A szobor tisztán közéleti tiszteletadásnak készült, afféle jelképes síremléknek, a korabeli temetőterületen.
Amikor Donatello 1453-ban befejezte a munkát, és elhagyta Padovát, öt szakértőből álló bizottság 1650 dukátra becsülte az értékét. A költséget főként az özvegy fizette, talán a velencei szenátus segítségével. A szobor mintáját később Verrocchio követte a Bartolomeo Colleoni-emlékműnél, Giambologna pedig az I. Cosimo-emlékműnél.
A lovas Erasmo da Narni, ismertebb nevén Gattamelata, a Velencét szolgáló condottiere. A bronzcsoport körülbelül 3,4 méter magas, és egy magas, szarkofág alakú, trachitból készült talapzaton áll. A talapzat két oldalán faragott ajtó van, az egyik zárva, a másik résnyire nyitva.
A ló erőteljes harci ló, az arányai kissé nagyobbak lovasánál; lassan lép előre, orrát lefelé tartja, akárcsak a velencei Szent Márk-bazilika lovai. Egyik felemelt patája egy gömbön nyugszik, talán ágyúgolyón, amely egyensúlyban tartja a szobrot.
Gattamelata födetlen fővel lovagol, korabeli nyereggel és kengyellel, és ferdén tartja a vezéri pálcát. Arca egy idősödő férfié, szigorú és összpontosító. A páncélt Donatello az antik stílusban maga alkotta meg: a mellén Medúza-fej, az öv körül puttók láthatók.
A név egy kis rejtély. Egy életrajzíró szerint szelíd modorából és nagy ravaszságából ered, ami jól jött az ellenség lesből való megtámadásához; egyszerűbb magyarázat, hogy az anyja, Melania Gattelli családnevéből származhat.
A talapzat ajtajai ellenére az emlékmű nem sírhely: a condottiere a bazilikában nyugszik, abban a kápolnában, amelyet özvegye építtetett. A szobor tisztán közéleti tiszteletadásnak készült, afféle jelképes síremléknek, a korabeli temetőterületen.
Amikor Donatello 1453-ban befejezte a munkát, és elhagyta Padovát, öt szakértőből álló bizottság 1650 dukátra becsülte az értékét. A költséget főként az özvegy fizette, talán a velencei szenátus segítségével. A szobor mintáját később Verrocchio követte a Bartolomeo Colleoni-emlékműnél, Giambologna pedig az I. Cosimo-emlékműnél.