Leírás
A Loggia del Consiglio, más néven Gran Guardia, a padovai Signori tér sarkán álló elegáns, fehér reneszánsz épület. Itt ült össze a város vezetése: egy széles lépcsősor vezet egyenesen a térről a loggiához és a Tanácsterembe.
A homlokzat teljes egészében isztriai kőből készült: oszlopok, faragott oszlopfők, párkányok, frízek és a korlát, amely a leglátványosabb rész. Ez az egyik első példa Padovában arra, hogy a kő már nem tart meg semmit, hanem tiszta burkolattá válik, a terem köré húzott lapokból álló héjjá.
Érdemes megnézni a koronázó részt köröket és rombuszokat ábrázoló mintájával, valamint a lépcső mellett futó vörös veronai márványpadot. A nyugati oldalon, a Via del Monte di Pietà mentén megváltozik a hangulat: euganeai trachitból készült, szürke, egyszerű és sima kváderozás látható.
A loggia felett található a Nagytanács terme, amely tágas, és tizenhetedik századi freskók díszítik.
Egy második lépcsőkar a főlépcső pihenőjéről két kiszolgálóhelyiségbe vezette a hatóságok tagjait, ahol a tisztviselők az ülések előtt és után összegyűltek. A lépcső Mauro Codussi velencei, San Giovanni Evangelista-iskolabeli lépcsőjére emlékeztet, amely néhány évvel korábban épült.
A Tanács a városhoz méltó loggiát akart, „ad ornamentum et commodum”, vagyis a szépség és a kényelem kedvéért. Az építkezés azonban afféle kisebb ámokfutássá vált. 1496-ban a Tanács három terv közül szavazott, és az Annibale Maggi da Bassano-félét választotta. Hogy egy nagyjából hetvenéves, építészként sosem látott férfi valóban a szerzője volt-e, azonban megmarad kétségnek.
Az alapokat 1498-ban tűzték ki, majd a Cambrai Liga háborúja mindent megállított: 1509-ben Padova Velence ellen foglalt állást, majd visszafoglalták és kifosztották. A loggia 1517-ben épült fel, a terem 1526-ban vált használhatóvá, az építkezés pedig csak 1536-ban zárult le.
A Gran Guardia név a tizenkilencedik századból ered, amikor az osztrákok 1813 és 1848 között itt tartották a város katonai parancsnokságát. 1866 óta az épület ismét a városé, és kulturális rendezvényekre használják.
A homlokzat teljes egészében isztriai kőből készült: oszlopok, faragott oszlopfők, párkányok, frízek és a korlát, amely a leglátványosabb rész. Ez az egyik első példa Padovában arra, hogy a kő már nem tart meg semmit, hanem tiszta burkolattá válik, a terem köré húzott lapokból álló héjjá.
Érdemes megnézni a koronázó részt köröket és rombuszokat ábrázoló mintájával, valamint a lépcső mellett futó vörös veronai márványpadot. A nyugati oldalon, a Via del Monte di Pietà mentén megváltozik a hangulat: euganeai trachitból készült, szürke, egyszerű és sima kváderozás látható.
A loggia felett található a Nagytanács terme, amely tágas, és tizenhetedik századi freskók díszítik.
Egy második lépcsőkar a főlépcső pihenőjéről két kiszolgálóhelyiségbe vezette a hatóságok tagjait, ahol a tisztviselők az ülések előtt és után összegyűltek. A lépcső Mauro Codussi velencei, San Giovanni Evangelista-iskolabeli lépcsőjére emlékeztet, amely néhány évvel korábban épült.
A Tanács a városhoz méltó loggiát akart, „ad ornamentum et commodum”, vagyis a szépség és a kényelem kedvéért. Az építkezés azonban afféle kisebb ámokfutássá vált. 1496-ban a Tanács három terv közül szavazott, és az Annibale Maggi da Bassano-félét választotta. Hogy egy nagyjából hetvenéves, építészként sosem látott férfi valóban a szerzője volt-e, azonban megmarad kétségnek.
Az alapokat 1498-ban tűzték ki, majd a Cambrai Liga háborúja mindent megállított: 1509-ben Padova Velence ellen foglalt állást, majd visszafoglalták és kifosztották. A loggia 1517-ben épült fel, a terem 1526-ban vált használhatóvá, az építkezés pedig csak 1536-ban zárult le.
A Gran Guardia név a tizenkilencedik századból ered, amikor az osztrákok 1813 és 1848 között itt tartották a város katonai parancsnokságát. 1866 óta az épület ismét a városé, és kulturális rendezvényekre használják.