Leírás
A Specola a Bacchiglione partján, Padovában álló magas, csatornás torony, amely egy középkori zsarnok börtönéből csillagvizsgálóvá vált. Ma a Museo La Specola otthona, ahol a padovai csillagászok 250 évnyi történetének műszereit láthatod.
A torony, a Castelvecchio Torlongája, majdnem 50 méter magas, és 252 lépcsőfok vezet fel benne. A 18. században kétszintes csillagvizsgálóvá alakították át, mindkét szintnek megvolt a maga feladata.
Körülbelül 16 méter magasan található a Meridián-terem (Sala Meridiana): itt húzták meg a meridiánvonalat, amely a helyi dél pontos pillanatát jelezte, a pontosan észak–déli tengelyre igazított nagy fali kvadráns pedig a csillagok járását mérte. Angliából érkezett 1779-ben, hajón egészen Velencéig, onnan pedig dereglyén.
Legfelül van a nyolcszögletű Figurák terme (Sala delle Figure), magas ablakaival, amelyeken minden irányban az eget figyelhették. A falakat Giacomo Ciesa freskózta meg csillagászati témákkal, amelyeket a csillagvizsgálót megálmodó csillagász talált ki. A kerekekre szerelt műszereket a teraszra gurították ki, amely dél felé szélesebb, hiszen a mi féltekénkről az eget leginkább arra érdemes megfigyelni.
A torony története korántsem nyugodt. Védelmi célra épült, a 13. században III. Ezzelino da Romano építtette át, és ellenségeinek börtöneként és kínzóhelyeként vált hírhedtté. A Carrara család a 14. században új várat emelt köré.
1761-ben a velencei szenátus úgy döntött, hogy csillagvizsgálót ad a padovai egyetemnek. Giuseppe Toaldo abbé és Domenico Cerato építész a régi tornyot választotta, mert erős volt, és délre szabad kilátás nyílt belőle; a munkálatok 1777-ben fejeződtek be. Az ajtó fölötti emléktábla arra emlékeztet, hogyan lett a börtöntoronyból az égbolt tanulmányozásának helye.
Toaldo 1773-ban felszereltette a toronyra a Velencei Köztársaság első villámhárítóját egy középületen. 1786-ban Goethe is felmászott ide, és útinaplójában leírta a magasból látott panorámát.
Az első világháború idején a tornyot lefoglalták az ellenséges repülők kifigyelésére. Az asiagói csillagvizsgáló 1942-es megalapításával a Specola felhagyott az égbolt megfigyelésével, levéltár és könyvtár lett, 1994 óta pedig múzeum.
A torony, a Castelvecchio Torlongája, majdnem 50 méter magas, és 252 lépcsőfok vezet fel benne. A 18. században kétszintes csillagvizsgálóvá alakították át, mindkét szintnek megvolt a maga feladata.
Körülbelül 16 méter magasan található a Meridián-terem (Sala Meridiana): itt húzták meg a meridiánvonalat, amely a helyi dél pontos pillanatát jelezte, a pontosan észak–déli tengelyre igazított nagy fali kvadráns pedig a csillagok járását mérte. Angliából érkezett 1779-ben, hajón egészen Velencéig, onnan pedig dereglyén.
Legfelül van a nyolcszögletű Figurák terme (Sala delle Figure), magas ablakaival, amelyeken minden irányban az eget figyelhették. A falakat Giacomo Ciesa freskózta meg csillagászati témákkal, amelyeket a csillagvizsgálót megálmodó csillagász talált ki. A kerekekre szerelt műszereket a teraszra gurították ki, amely dél felé szélesebb, hiszen a mi féltekénkről az eget leginkább arra érdemes megfigyelni.
A torony története korántsem nyugodt. Védelmi célra épült, a 13. században III. Ezzelino da Romano építtette át, és ellenségeinek börtöneként és kínzóhelyeként vált hírhedtté. A Carrara család a 14. században új várat emelt köré.
1761-ben a velencei szenátus úgy döntött, hogy csillagvizsgálót ad a padovai egyetemnek. Giuseppe Toaldo abbé és Domenico Cerato építész a régi tornyot választotta, mert erős volt, és délre szabad kilátás nyílt belőle; a munkálatok 1777-ben fejeződtek be. Az ajtó fölötti emléktábla arra emlékeztet, hogyan lett a börtöntoronyból az égbolt tanulmányozásának helye.
Toaldo 1773-ban felszereltette a toronyra a Velencei Köztársaság első villámhárítóját egy középületen. 1786-ban Goethe is felmászott ide, és útinaplójában leírta a magasból látott panorámát.
Az első világháború idején a tornyot lefoglalták az ellenséges repülők kifigyelésére. Az asiagói csillagvizsgáló 1942-es megalapításával a Specola felhagyott az égbolt megfigyelésével, levéltár és könyvtár lett, 1994 óta pedig múzeum.