Leírás
Carrara-kódexek a Városi Könyvtárban (Biblioteca Civica)A padovai Városi Könyvtár néhány értékes, miniatúrákkal díszített kódexet őriz Novello Ferenc (Francesco Novello) uralkodásának idejéből; ezek közül három az övé volt. Ez a Novello könyvtáráról 1404. május 9-én készült leltárból derül ki, amelyet Francesco Zago, az udvar egyik tisztviselője írt, és amely a velencei Marciana Könyvtárban található. A kötetek azt mutatják, hogy a család szerette volna dicsőíteni önmagát, ahogyan ez a Carrara-palota (Reggia Carrarese) és a vár díszítésében is megmutatkozott.
A Liber cimeriorum dominorum de Carraria a 14. század végéről vagy a 15. század elejéről származik. A Carrara-család dicséretét tartalmazza Lazzaro de' Malrotondi da Conegliano nyelvtanmester verseiben, aranybetűkkel írva; minden oldalát rendkívül elegáns miniatúra díszíti, amely a szekeres címert és a sisakdíszt ábrázolja. Jól érezhető a kapcsolat a Carrara-palota egyik termével, amely ma a Galileiana Tudományos, Irodalmi és Művészeti Akadémia (Accademia Galileiana di Scienze Lettere ed Arti) otthona; ezt anticamera a cimeriis néven emlegették, és ugyanezek a jelképek díszítették. A Liber de Principibus Carrariensibus ezzel szemben a Carrara-urak portréit mutatja be Pier Paolo Vergerio leírásában; ő író, filozófus, jogtudós és orvos volt az uralom utolsó éveiben. Lenyűgöző, hogy minden írott portré teljesen megfelel a miniatúrával festett képnek.
A miniatúrákat többféleképpen is megpróbálták hozzárendelni valakihez: Altichiero, Avanzi vagy Veronai Jacopo (Jacopo da Verona) nevét is felvetették, bár a legvalószínűbb feltevés szerint egy ismeretlen miniátor munkái, aki a „Signori de Padoa ritratti al naturale de verde”, vagyis a palota elpusztult zöld termét díszítő freskók nyomán dolgozott. Novello könyvtárához tartozott egy Carrara-ellenes kódex is, a De traditione Padue ad Canem Grandem anno 1328 mense septembri et causis precedentibus, Albertino Mussato műve, amelybe az úr Pier Paolo Vergerio egy bevezető védőbeszédét íratta be a Carrarák mellett.
A Liber cimeriorum dominorum de Carraria a 14. század végéről vagy a 15. század elejéről származik. A Carrara-család dicséretét tartalmazza Lazzaro de' Malrotondi da Conegliano nyelvtanmester verseiben, aranybetűkkel írva; minden oldalát rendkívül elegáns miniatúra díszíti, amely a szekeres címert és a sisakdíszt ábrázolja. Jól érezhető a kapcsolat a Carrara-palota egyik termével, amely ma a Galileiana Tudományos, Irodalmi és Művészeti Akadémia (Accademia Galileiana di Scienze Lettere ed Arti) otthona; ezt anticamera a cimeriis néven emlegették, és ugyanezek a jelképek díszítették. A Liber de Principibus Carrariensibus ezzel szemben a Carrara-urak portréit mutatja be Pier Paolo Vergerio leírásában; ő író, filozófus, jogtudós és orvos volt az uralom utolsó éveiben. Lenyűgöző, hogy minden írott portré teljesen megfelel a miniatúrával festett képnek.
A miniatúrákat többféleképpen is megpróbálták hozzárendelni valakihez: Altichiero, Avanzi vagy Veronai Jacopo (Jacopo da Verona) nevét is felvetették, bár a legvalószínűbb feltevés szerint egy ismeretlen miniátor munkái, aki a „Signori de Padoa ritratti al naturale de verde”, vagyis a palota elpusztult zöld termét díszítő freskók nyomán dolgozott. Novello könyvtárához tartozott egy Carrara-ellenes kódex is, a De traditione Padue ad Canem Grandem anno 1328 mense septembri et causis precedentibus, Albertino Mussato műve, amelybe az úr Pier Paolo Vergerio egy bevezető védőbeszédét íratta be a Carrarák mellett.