Leírás
A San Clemente-templom kis középkori templom, amely a padovai Signori tér házai közé ékelődik, pontosan az Óratoronnyal szemben. Kívülről csak a homlokzata látszik, belül viszont a tér és kereskedői évszázados életéről mesél.
A homlokzatot korinthoszi fejezetes, magas lizénák és gazdag füzérdíszek tagolják, fölötte oromzat áll Szent Kelemen, Szent Jusztina és Szent Dániel szobrával. A kapuzat fölött nagy rózsaablak nyílik, körülötte 12–13. századi terrakottadíszítéssel.
Lejjebb egy kis 14. századi tondó látható, rajta Szent Kelemen magas domborművű alakjával. A fülkékben álló, 1696-ból való Szent Eligius- és Keresztelő Szent János-szobor a fraglie, vagyis a kézműves céhek jelvényeit viseli. Oldalt neobarokk harangfal emelkedik.
Belül egy hajógerinc formájú boltozattal fedett terem kis, négyszögletes apszisban végződik. Az 1782-es főoltáron Luca Ferrari da Reggio Szent Kelemen az angyalok között című oltárképe látható. A bejárat közelében egy Jacopo Bellininek tulajdonított freskót találsz.
A legkedvesebb részlet a Szent Antal-oltár, amelyet a „fratelea casolinorum”, a csemegeárusok céhe fizetett ki: a domborművön Keresztelő Szent János az ő mesterségük szerszámaival jelenik meg. A többi mű között ott van Pietro Damini Kulcsok átadása Péternek című képe is.
Éppen a közeli piacok céhei gyarapították a templomot: oltárokat és felújításokat rendeltek meg. A 16. században, a tér átrendezésekor a középkori épületet alaposan átalakították, majd a 17. és a 18. században ismét.
Eredete a legendák homályába vész: egy régi hagyomány szerint a templomot az 5. században Rivoalto és Dorsoduro közösségei – Velence első, padovaiak alapította települései – ajándékozták Padovának hálájuk jeléül. Az első írásos említése 1190-ből származik.
Itt nyugszik a padovai szobrász, Tiziano Minio, és 1386-tól itt emlékeztek meg Francesco da Carrara Antonio della Scala felett aratott győzelméről.
A homlokzatot korinthoszi fejezetes, magas lizénák és gazdag füzérdíszek tagolják, fölötte oromzat áll Szent Kelemen, Szent Jusztina és Szent Dániel szobrával. A kapuzat fölött nagy rózsaablak nyílik, körülötte 12–13. századi terrakottadíszítéssel.
Lejjebb egy kis 14. századi tondó látható, rajta Szent Kelemen magas domborművű alakjával. A fülkékben álló, 1696-ból való Szent Eligius- és Keresztelő Szent János-szobor a fraglie, vagyis a kézműves céhek jelvényeit viseli. Oldalt neobarokk harangfal emelkedik.
Belül egy hajógerinc formájú boltozattal fedett terem kis, négyszögletes apszisban végződik. Az 1782-es főoltáron Luca Ferrari da Reggio Szent Kelemen az angyalok között című oltárképe látható. A bejárat közelében egy Jacopo Bellininek tulajdonított freskót találsz.
A legkedvesebb részlet a Szent Antal-oltár, amelyet a „fratelea casolinorum”, a csemegeárusok céhe fizetett ki: a domborművön Keresztelő Szent János az ő mesterségük szerszámaival jelenik meg. A többi mű között ott van Pietro Damini Kulcsok átadása Péternek című képe is.
Éppen a közeli piacok céhei gyarapították a templomot: oltárokat és felújításokat rendeltek meg. A 16. században, a tér átrendezésekor a középkori épületet alaposan átalakították, majd a 17. és a 18. században ismét.
Eredete a legendák homályába vész: egy régi hagyomány szerint a templomot az 5. században Rivoalto és Dorsoduro közösségei – Velence első, padovaiak alapította települései – ajándékozták Padovának hálájuk jeléül. Az első írásos említése 1190-ből származik.
Itt nyugszik a padovai szobrász, Tiziano Minio, és 1386-tól itt emlékeztek meg Francesco da Carrara Antonio della Scala felett aratott győzelméről.