Leírás
A kora középkorban Monselice grófság (comitatus) volt, amelynek fennhatósága alá Este és Padova tartozott. Később Ezzelino da Romano kezére került, aki átengedte II. Frigyes sváb származású német-római császárnak. Ezzelino korábban feleségül vette a császár lányát, Selvaggiát. A hagyomány szerint a császár építtette a roccát (erődöt) Monselice csúcsán, egy korábbi bizánci erődítmény helyén. Ezzelino bukása után Monselice Padova községéhez került, de 1317-ben Cangrande della Scala, Verona ura leigázta. 1338-ban, Ubertino pusztító ostroma után visszatért Padovához, és ezzel a signoria történetéhez. A Castello egyszerre összetett és lenyűgöző, részei különböző korokból származnak. Vannak benne román stílusú részek, amelyeket korábbi langobárd építményekből alakítottak át: egy házból és egy kis kastélyból állnak. Itt található az úgynevezett „Ezzelino-kocka” is, amely a 13. század közepéről való, bár teljes bizonyossággal nem lehet Ezzelinónak tulajdonítani. Néhány termet a Marcello nemesi család építtetett a 15. század második felében. Áll itt még egy 17. századi könyvtárépület és egy 18. századi templom is, amelyet Andrea Tirali építésznek tulajdonítanak. A 14. századi metszeteken Monselice úgy látható, hogy öt koncentrikus fal veszi körül, amelyet Ubertino emeltetett a védelmére. A Carrara család a Castello román stílusú részében és az Ezzelinótól származtatott részben lakott. Kettéosztották a hosszú román termet jellegzetes hengeres kandallójával és kéményével, majd ezt használták arra, hogy az új helyiségekbe is kandallókat nyissanak. III. Jacopino a kastélyban élt fogságban, büntetésül az I. Francesco elleni összeesküvéséért, és végül itt is halt meg. Az úgynevezett „Tanácsteremben” a Carrara-szekér motívumával díszített fríz látható. További két kandalló van az Ezzelino-„kockában”: az egyik a fegyvertárban, az utolsó pedig a Carrarák által a harmadik emeleten kialakított három terem egyikében, amelyek mindegyike piros-fehér címerkockákkal van kifestve.