Leírás
A Castello d'Estét (az Este-ház várát) Ubertino, Padova ura kezdte építtetni 1338-ban, II. Alberto Azzo d'Este 11. századi várának romjain. Az Azzo-féle vár bevehetetlennek tűnt, mégis elesett: Vitaliano di Arolda árulása vetett véget neki, aki megnyitotta a kapukat a zsarnok Ezzelino da Romano előtt. Később a padovai kommuna rendeletére helyreállították, ám 1317-ben a veronai Cangrande della Scala ismét lerombolta. 1337-ben Marsilio da Carrara Velence és Firenze segítségével visszafoglalta a Castello d'Estét. Ubertino da Carrara, a lángvörös szekér jegyében, „azért emelte ezeket az új falakat, hogy biztonságossá tegye a Padovai Köztársaság álmát”. 1343-ban Ubertino kiszélesíttette a várárkot, és hajózható csatornává alakíttatta Este és Montagnana között. Francesco Novello 1397-ben lányát, Gigliolát Niccolò d'Estéhez adta feleségül, hogy megerősítse a két ház szövetségét. Ez a szövetség egészen a Carrara-uralom bukásáig kitartott, amikor az Este-ház Velence fennhatósága alá állt. A váregyüttes egy impozáns, 18 egyenlőtlen oldalú sokszög. Négy hektáron terül el, kerülete több mint 2000 méter. A várfal egyes szakaszainak csatlakozásainál belülről nyitott kis tornyok álltak. A várnak volt egy főkapuja, amely mára nem maradt fenn, és egy második kapuja a Soccorso (Menedék) felé, amely valójában egy kisebb vár volt a nagyobbon belül. A falak alatt átfolyó Sirone folyó még ostrom idején is folyamatos vízellátást biztosított. Stratégiailag a legfontosabb rész – amelyről kevés ismeretünk maradt – a belső erőd volt a 20 méter magas öregtoronnyal, amelyet talán egykor védőfal is övezett. Az estei Városfalak a velencei korból származnak.