Leírás
A padovai Duomo keresztelőkápolna a székesegyház mellett álló 12. századi épület, amely a 14. század egyik legnagyobb freskóciklusát őrzi: Giusto de' Menabuoi remekművét, amely minden falat és a kupolát is beborítja. 2021 óta az UNESCO világörökség része.
Ha felnézel, a kupola Paradicsomát látod: a Krisztus Pantokrátor körül angyalok és szentek sugarasan szétterülő, szabályos sorai forognak, a glóriák pedig alulról nézve aranyműves-remekeknek tűnnek. Krisztussal egy tengelyben áll a kék palástba burkolózó imádkozó Szűz Mária.
A dobon futnak végig a Teremtés könyvének történetei a világ teremtésétől kezdve; a falakon Keresztelő Szent János, Mária és Jézus élete látható gondosan megfestett épületek közé helyezve. A kánai menyegzőn a szolgák természetesen mozognak a mozdulatlan vendégek között.
Az apszisban, az oltár körül a Jelenések könyve szörnyalakokkal népesíti be a falakat: itt vannak a lovasok, a tíz szarvú és hét fejű fenevad, a napba öltözött asszony és a vörös sárkány. Az oltáron ugyanennek a Giustónak a többszárnyas oltára áll, közepén a Madonnával és a gyermek Jézussal.
A keresztelőkápolna az 1370-es években Padova urainak, Idősebb Francesco da Carrarának és feleségének, Fina Buzzaccarininak a mauzóleuma lett; ő rendelte meg a freskókat. Fina többször is feltűnik: a lányaival a Keresztelő születésekor, valamint abban a lunettában, ahol a szent őt a Szűzanyára bízza.
Giusto az udvar arcaival töltötte meg a jeleneteket. Idősebb Francesco a Keresztre feszítésben a százados szerepét ölti magára, Krisztus csodáinak szemtanúi között pedig ott van Francesco Petrarca és Lombardo della Seta. Szent Máté elhívásán a Duomo úgy tűnik fel, ahogyan a 14. században kinézett.
A Carrarák dicsősége nem tartott sokáig. 1405-ben, amikor Velence elfoglalta Padovát, a velencei katonák lerombolták a két úr monumentális síremlékét, Francesco címereit pedig zöld festékkel mázolták be. Magát Giustót is itt temették el, az épületen kívül.
Ha felnézel, a kupola Paradicsomát látod: a Krisztus Pantokrátor körül angyalok és szentek sugarasan szétterülő, szabályos sorai forognak, a glóriák pedig alulról nézve aranyműves-remekeknek tűnnek. Krisztussal egy tengelyben áll a kék palástba burkolózó imádkozó Szűz Mária.
A dobon futnak végig a Teremtés könyvének történetei a világ teremtésétől kezdve; a falakon Keresztelő Szent János, Mária és Jézus élete látható gondosan megfestett épületek közé helyezve. A kánai menyegzőn a szolgák természetesen mozognak a mozdulatlan vendégek között.
Az apszisban, az oltár körül a Jelenések könyve szörnyalakokkal népesíti be a falakat: itt vannak a lovasok, a tíz szarvú és hét fejű fenevad, a napba öltözött asszony és a vörös sárkány. Az oltáron ugyanennek a Giustónak a többszárnyas oltára áll, közepén a Madonnával és a gyermek Jézussal.
A keresztelőkápolna az 1370-es években Padova urainak, Idősebb Francesco da Carrarának és feleségének, Fina Buzzaccarininak a mauzóleuma lett; ő rendelte meg a freskókat. Fina többször is feltűnik: a lányaival a Keresztelő születésekor, valamint abban a lunettában, ahol a szent őt a Szűzanyára bízza.
Giusto az udvar arcaival töltötte meg a jeleneteket. Idősebb Francesco a Keresztre feszítésben a százados szerepét ölti magára, Krisztus csodáinak szemtanúi között pedig ott van Francesco Petrarca és Lombardo della Seta. Szent Máté elhívásán a Duomo úgy tűnik fel, ahogyan a 14. században kinézett.
A Carrarák dicsősége nem tartott sokáig. 1405-ben, amikor Velence elfoglalta Padovát, a velencei katonák lerombolták a két úr monumentális síremlékét, Francesco címereit pedig zöld festékkel mázolták be. Magát Giustót is itt temették el, az épületen kívül.