Leírás
A Santo Stefano-apátság egy régi bencés apátság Carrara Santo Stefanóban, Due Carrare szétszórt településű községében, Padova megyében. A kolostorból a templom és a harangtorony maradt meg, de története a Carrara családéhoz kötődik, amely a város urává vált.
Az épület egy kis térre néz, amelynek különleges részlete, hogy a burkolatba belerajzolták az eltűnt kerengő alaprajzát, így látható, mekkora volt a kolostor. A térre néz a plébánia épülete is, amely valaha az apátság része volt.
Délen a templom mellett a régi temető falai húzódnak, amely egykor súlyosan elhanyagolt állapotban volt. Bent, az északi falon áll Marsilio da Carrara márvány síremléke: 1338-ban itt temették el, Padova ura volt.
Marsilio első felesége Bartolomea volt, Enrico Scrovegni családjából, aki a Scrovegni-kápolna megrendelője volt. Ez egyike azoknak a szálaknak, amelyek összekötik Padova és környéke helyszíneit.
Hogy miért áll itt, ahhoz Litolfo da Carrarához kell visszamenni. 1027 körül az ő adománya hívta életre a kolostort, amelyet az utódai javakkal halmoztak el: néhány év alatt a család vagyonának egynegyedét birtokolta. Az első szerzetesek talán a brondolói apátságból érkeztek.
A családdal való kapocs azonban megromlott. 1164-ben a Carrarák hűek maradtak Barbarossa Frigyeshez a községek elleni háborúban. Az apátságot majdnem a földdel tették egyenlővé, és úgy menekült meg, hogy alávetette magát a püspöknek, miközben a Carrarák elmenekültek.
Ettől kezdve az apátok az alapítókban erőszakos nemeseket láttak, akiknek a kastélya alig néhány száz méterre állt. Évszázadokon át a Carrarák és a püspök viaskodtak az apátságért bullákkal, rendeletekkel, és ha kellett, erővel.
A szerzetesek még egy ravasz tervvel is megpróbálkoztak: fokozatosan Padovába költöztetni az apátot, és a városi San Giorgio-házat tenni meg fő székhelynek. Nem lett belőle semmi.
A Carrarák uralmával, 1318-tól a viszályok elcsitultak. A Santo Stefano apátja a padovai egyetem alkancellárja lett, közvetlenül a püspök után. A véget Velence hozta el: 1405-ben az apátságot jutalmul a cittadellai főesperesnek adták árulásáért cserébe, és kifosztották. A kolostort ezután lebontották, hogy kukoricának adjon helyet.
Ne hagyd ki
• Marsilio da Carrara síremléke.
• A kerengő alaprajza a téren.
Tudtad?
• A szerzetesi közösség kicsi volt: tíz-húsz szerzetes, a Santa Giustina közösségének csak töredéke.
Az épület egy kis térre néz, amelynek különleges részlete, hogy a burkolatba belerajzolták az eltűnt kerengő alaprajzát, így látható, mekkora volt a kolostor. A térre néz a plébánia épülete is, amely valaha az apátság része volt.
Délen a templom mellett a régi temető falai húzódnak, amely egykor súlyosan elhanyagolt állapotban volt. Bent, az északi falon áll Marsilio da Carrara márvány síremléke: 1338-ban itt temették el, Padova ura volt.
Marsilio első felesége Bartolomea volt, Enrico Scrovegni családjából, aki a Scrovegni-kápolna megrendelője volt. Ez egyike azoknak a szálaknak, amelyek összekötik Padova és környéke helyszíneit.
Hogy miért áll itt, ahhoz Litolfo da Carrarához kell visszamenni. 1027 körül az ő adománya hívta életre a kolostort, amelyet az utódai javakkal halmoztak el: néhány év alatt a család vagyonának egynegyedét birtokolta. Az első szerzetesek talán a brondolói apátságból érkeztek.
A családdal való kapocs azonban megromlott. 1164-ben a Carrarák hűek maradtak Barbarossa Frigyeshez a községek elleni háborúban. Az apátságot majdnem a földdel tették egyenlővé, és úgy menekült meg, hogy alávetette magát a püspöknek, miközben a Carrarák elmenekültek.
Ettől kezdve az apátok az alapítókban erőszakos nemeseket láttak, akiknek a kastélya alig néhány száz méterre állt. Évszázadokon át a Carrarák és a püspök viaskodtak az apátságért bullákkal, rendeletekkel, és ha kellett, erővel.
A szerzetesek még egy ravasz tervvel is megpróbálkoztak: fokozatosan Padovába költöztetni az apátot, és a városi San Giorgio-házat tenni meg fő székhelynek. Nem lett belőle semmi.
A Carrarák uralmával, 1318-tól a viszályok elcsitultak. A Santo Stefano apátja a padovai egyetem alkancellárja lett, közvetlenül a püspök után. A véget Velence hozta el: 1405-ben az apátságot jutalmul a cittadellai főesperesnek adták árulásáért cserébe, és kifosztották. A kolostort ezután lebontották, hogy kukoricának adjon helyet.
Ne hagyd ki
• Marsilio da Carrara síremléke.
• A kerengő alaprajza a téren.
Tudtad?
• A szerzetesi közösség kicsi volt: tíz-húsz szerzetes, a Santa Giustina közösségének csak töredéke.