Leírás
A Pragliai apátság ma is élő bencés kolostor az Euganei-dombság lábánál, a Padova környéki vidéken, Teolo és Abano Terme között. Falai mögött reneszánsz bazilika, négy egészen különböző kerengő és egy szerzetesközösség vár, amely régi könyveket restaurál.
A látogatás során végigjárod a négy kerengőt, amelyeknek mindegyike más hangulatú. Az első, a bejáratnál, a botanikus kerengő, ahol vörös márványból és fehér kőből készült oszlopok váltják egymást: egykor itt termesztették a növényeket. Északi oldalán a szeretet kapuja az apátság vendégfogadó hivatására emlékeztet.
A legkülönlegesebb a függő kerengő: udvara négy pilléren nyugszik, és négy lejtős síkból áll, amelyek az esővizet az alatta lévő nagy ciszternába gyűjtik. Körülötte sorakoznak a legfontosabb terek: a templom, a monumentális refektórium, a régi könyvtár és a káptalanterem.
A kettős kerengőnek, más néven a klauzúra kerengőjének két, egyforma árkádsorral tagolt szintje van. A nyugati oldalon álló rusztikus kerengő viszont a munka udvara volt, nagy szérűvel és a környező földek megműveléséhez szükséges eszközökkel.
A Santa Maria Assunta-templomot, amely 1954 óta basilica minor, Tullio Lombardo tervezte a 15. század végén, később pedig Andrea Moroni alakította át. Az apszis 1530 körül készült, Domenico Campagnola munkája. Az apátságban egy nemzeti könyvtár is működik.
A kolostort 1080-ban alapította a Maltraverso család Pratalia, azaz „rétek” néven: évszázadokon át a Padova környéki vidék mezőgazdaságának motorja volt. A teljes újjáépítés 1469-ben kezdődött.
Napóleon 1810-ben megszüntette, Giovanni d’Alemagna és Antonio Vivarini pragliai poliptichonja pedig a milánói Brera Képtárba került. Az osztrákok újranyitották, Olaszország 1867-ben ismét bezárta, és csak 1904-ben került vissza a bencésekhez.
Ma a régi könyvek restaurálásának, a kéziratok és pergamenek megmentésének kiemelkedő központja. Antonio Fogazzaro itt játszatja Piccolo mondo moderno című regényének egy részét. A hagyomány szerint a könyvtár mennyezete azért nyolcszögletű, mert „Isten nyolc napját” idézi: hat a munkáé, a hetedik a pihenésé, a nyolcadik a feltámadásé.
A látogatás során végigjárod a négy kerengőt, amelyeknek mindegyike más hangulatú. Az első, a bejáratnál, a botanikus kerengő, ahol vörös márványból és fehér kőből készült oszlopok váltják egymást: egykor itt termesztették a növényeket. Északi oldalán a szeretet kapuja az apátság vendégfogadó hivatására emlékeztet.
A legkülönlegesebb a függő kerengő: udvara négy pilléren nyugszik, és négy lejtős síkból áll, amelyek az esővizet az alatta lévő nagy ciszternába gyűjtik. Körülötte sorakoznak a legfontosabb terek: a templom, a monumentális refektórium, a régi könyvtár és a káptalanterem.
A kettős kerengőnek, más néven a klauzúra kerengőjének két, egyforma árkádsorral tagolt szintje van. A nyugati oldalon álló rusztikus kerengő viszont a munka udvara volt, nagy szérűvel és a környező földek megműveléséhez szükséges eszközökkel.
A Santa Maria Assunta-templomot, amely 1954 óta basilica minor, Tullio Lombardo tervezte a 15. század végén, később pedig Andrea Moroni alakította át. Az apszis 1530 körül készült, Domenico Campagnola munkája. Az apátságban egy nemzeti könyvtár is működik.
A kolostort 1080-ban alapította a Maltraverso család Pratalia, azaz „rétek” néven: évszázadokon át a Padova környéki vidék mezőgazdaságának motorja volt. A teljes újjáépítés 1469-ben kezdődött.
Napóleon 1810-ben megszüntette, Giovanni d’Alemagna és Antonio Vivarini pragliai poliptichonja pedig a milánói Brera Képtárba került. Az osztrákok újranyitották, Olaszország 1867-ben ismét bezárta, és csak 1904-ben került vissza a bencésekhez.
Ma a régi könyvek restaurálásának, a kéziratok és pergamenek megmentésének kiemelkedő központja. Antonio Fogazzaro itt játszatja Piccolo mondo moderno című regényének egy részét. A hagyomány szerint a könyvtár mennyezete azért nyolcszögletű, mert „Isten nyolc napját” idézi: hat a munkáé, a hetedik a pihenésé, a nyolcadik a feltámadásé.